Családtagok, rokonok, ismerősök, politikusok, közéleti szereplők, művészek, sportolók és kollégák közösen vettek búcsút Sike Lajostól. Sokunknak mutatott példát szakmai és kulturális tevékenységével, habitusával, elkötelezettségével, kitartásával. Mindannyiunknak hiányozni fog, ám gyerekei mellett kétségtelenül a legjobban feleségének, akivel 52 évet éltek szeretetben.
Az egész napos rossz idő, az eső sem tartotta vissza mindazokat, akik fontosnak érezték, hogy elbúcsúzzanak Sike Lajostól. Szilágyi Balázs, a Láncos-templom lelkipásztora szavainak kíséretében száznál több gyászoló jelenlétében helyezték örök nyugalomra.
Hullottak az égből a cseppek, szemerkélt az életet adó eső. Mint ahogy öt évtizeden keresztül Sike Lajos soraiban is életre kelt a szatmári természet, a szatmtári ember, gondjaival, örömeivel és hagyományaival. Életre kelt a magyar nemzeti tudat, életet adott Széchenyi emlékének és Kőszegremetének, amit minden helynél jobban szeretett.
Immár rajtunk, szellemi örökösein, az utókoron a sor, hogy Laji bácsi emlékét életben tartsuk. Nyugodj békében Sike Lajos! Nyugodj békében Öreg Firkász!